Beszámoló

Utoljára vagy 26 évvel ezelőtt, hatodikos általános iskolás koromban jártam Velencében. Egyetlen erős emlékem Velencében egy étteremhez kötődik, az sem örömteli. A lagúnákban él egy rákocska. A kihalászás után kiéheztetik néhány nap alatt. Az elkészítés úgy történik, hogy beleteszik egy serpenyőbe, ráütnek egy tojást. A rákocska megeszi a tojást. Ezek után aláöntenek egy kis olajat és megsütik. A rákocska hasa kireped, és megsül tojásostul együtt. Amikor meghallottam az előétel történetét - a szüleim tudnák igazolni, hogy a legkevésbé sem vagyok finnyás, gyakorlatilag bármit meg tudok enni - semmi továbbit nem tudtam a számba tuszkolni.

Az éttermi intermezzón túl alig emlékszem valamire Velencéből. Talán ebből is adódik, hogy felnőtt koromban nem vonzott semmi Velencéhez.

Valószínűleg most sem vettem volna rá magam - teljes családostul - az útra, ha nem meghívásra és nem egy eseményre indulunk el.

Sima közhely lenne, ha azt mondanám, hogy most Velence azonnal megragadott. Ezzel persze valószínűleg a Velencében évente megforduló pár tízmillió turista 99%-a így van. Így van, de ez nem téma értékű.

A lényeg a lényeg, hogy eleve pozitív attitűddel álltam Velencében, amikor a fő programponthoz értünk.

A Vogalonga egyike Velence rövidebb történetű hagyományainak, valamivel több, mint harminc éve rendezik meg, minden tavasszal. Minden tavasszal egyre több evezős hajó indul el, hogy 30-egynéhány kilométert evezzen Velence körül és a lagúnákban.

A meghívóink is jó pár hajót és jó pár hajós legénységet vittek magukkal. Voltak köztük szigorú sportemberek, akik a verseny kedvéért érkeztek és voltak köztük céges csapatépítő társaságok, akik a lagúnákban való evezés kedvéért utazta.

Én magam az utóbbihoz csatlakoztam: semmi teljesítmény csak öröm. A Vogalonga vasárnap van, jómagam szombaton, "főpróbán" vettem részt, kb. két órás élményevezés keretében. A főpályaudvar közelében az egyik nagyobb csatornáról indultunk, majd kikanyarodtunk a Canal Grandéra, túlmentünk a Rialtón, és némi kisebb utakon való hajózás után érkeztünk vissza a Piazza del Romára. Közben az csapatépítő társaság kitalálta, hogy népdalokat énekelnek útközben. Az olaszok mindezt kitörő lelkesedéssel fogadták, folyamatos ujjongásban volt részünk. Volt, hogy a partról magyarok is hozzáénekeltek a dalhoz.

Velence gyalog is hatalmas élmény, vízen pedig utánozhatatlan. Aki teheti menjen el egy hajós társasággal ki, próbáljon evezni a csatornákon! Kár ecsetelni a nagyszerűségét, ha módom van jövőre is elmegyünk. Az a két óra vizem mindent megér.

A Vogalongát vasárnap tartják, az idén több, mint kétezer hajó indul. Az elsők kb. három órát eveztek, a mezőny java úgy öt óra alatt teljesíthette a távot. Mindenféle kézzel hajtott hajó indult: killboatok, kajakok, kenuk, sárkány hajók (ezek a legviccesebbek, sokszor dobosuk is van, a magyar hajók többsége is ilyen volt), gondolák egytől vagy húsz fős legénységgel.

A parton a hajókat hatalmas ováció, taps és drukkolás fogadja. A csatorna partokon hatalmas tömeg gyűlik össze, fürtökben lógnak a drukkerek a partokon, hidakon. Igazi népünnepély.

AKI TEHETI MENJEN JŐVŐRE, CSATLAKOZZON EGY TÁRSASÁGHOZ ÉS EVEZZEN EGY JÓT A CSTORNÁKON! Mindent megér az élmény!

Link:

Sárkányhajók

Küldje el ismerősének!